Felelősségérzet, önbizalom, tartás

2018-03-08

Nemcsak elegáns, és nemcsak hatalmas tradíciókkal és múlttal bíró sportág, de nagyon komoly képességfejlesztő tevékenység is a vívás. A fizikai állóképesség javítása mellett a mentális fejlődést is segíti, gyakorlói az élet minden területére felvértezhetik magukat önuralommal, problémamegoldó képességgel és az egymás iránti tisztelettel.

Almási Balázs, a Kecskeméti Repülő és Vívó Sport Egyesület edzőjének gondolatai a Honvédelmi Sportszövetség alapító sportágáról.

Egyéni kiteljesedés és bajtársi gondolkodás

„Sokan azért próbálják ki a vívást, mert úgy gondolják, ez egy jó terep az egyéni kiteljesedés szempontjából, szemben a csapatsportágakkal, ahol talán kevésbé lehet érvényesülni. Valóban önálló az ember a páston, de ne feledjük, hogy a vívóknak is rendeznek csapatversenyeket, ahol a társak iránti felelősségérzet központi szerepet kap. S ha már társak: a vívók közössége mindig is baráti volt, a hangulat mindig nagyon jó egy-egy edzésen, szabadidős rendezvényen vagy versenyen.”

Mindenki megtalálja a számításait

„A vívás során rendre új és új helyzetek, ismeretlen szituációk adódnak, amelyeket meg kell oldani. Szoktam kérdezni a tanítványaimtól, mit gondolnak, hányfajta támadás- vagy védekezés variáció létezik. Elkezdenek tippelni, majd viccesen azt szoktam mondani nekik: valaki egyszer elkezdte számolni, és 84 ezernél abbahagyta. Nincs két egyforma vívó, mindenki megtalálhatja a számításait, a helyét. Ha valaki alacsony, azért, ha magas, azért, a vívásban ki lehet teljesedni, és mindenki önmaga adottságaira formálhatja a küzdelmet.”

Problémamegoldó képesség, meglátni a jót

„A vívás kiváló terep a céltudatosság fejlesztésére. Ha valaki vív, kialakul és fejlődik az öntudata, fejlődik az önuralma, de a vívás furfangra és leleményességre is nevel. Egy-egy váratlan vagy épp várható helyzetből kell kihozni valamit, ellenkező esetben egy még rosszabb állapot következik be. A gyorsaság, a tempóérzék is fejlődik a vívás által és ezt az élet más területén is lehet kamatoztatni. Mint ahogyan azt is, hogyan kell egy reménytelennek hitt helyzetből talpra állni. Hogyan lehet megtalálni és meglátni a jót egy bizonyos helyzetben, és hogyan lehet azt a magad javára fordítani.”

Felelősségérzet, sportszerűség

„Nem véletlen, hogy a magatartási zavarokkal vagy éppen hiperaktivitással küzdő gyerekek számára is ajánlják a vívást. A páston, az edzéseken nem lehet azt csinálni, amit akarok, abban a pillanatban felelős vagyok egy-egy helyzetért, magamért, a másikért, a társaimért, a csapatért. Az önuralom fejlődik, tapasztalataim szerint jóval erőteljesebben, mint azt kívülről gondolná bárki. De fontos a sportszerűség is, jómagam minden edzés után elvárom a gyerekektől a tisztelgést és a kézfogást. Fontos, hogy a gyerekek nézzenek egymás szemébe, köszönjék meg a küzdelmet, érezzék egymást. A gyerekek ezen keresztül is megtanulják értékelni a helyzeteket, felméri azok súlyát, komolyságát.”

Mit vihetsz magaddal a nagybetűs életbe?

„Ha valaki megismerkedik vagy bármilyen szinten együtt él a vívással, az élet más területére is lesz egy tartása, büszkesége. Persze, ahhoz, hogy valakinek legyen tartása, kitartásra is szüksége van. A vívásban a kitartás alapvető követelmény. Sok szülő kérdezi, miért nem vívnak rögtön a gyerekek az edzéseken? Azért, mert előbb mindent meg kell tanulni, minden alapmozdulatot el kell sajátítani. Türelemre van szükség, de akiben ez megvan, az később bárhol az életben ki tudja használni, hogy egy rendszer része, egy olyan rendszeré, ahol fokról fokra kell és lehet előrelépni. A vívás megtanít rendszerben gondolkodni, az ember fel tud magának építeni egy koncepciót, fejben össze tudja pakolni, hogyan kell egy adott helyzetet megoldani.”