Rédli András: „A hazám dicsősége a legfontosabb”

2018-05-15

Világkupát nyert a magyar férfi párbajtőr-válogatott Párizsban, ezzel két és fél év után állt csapatunk ismét a dobogó legfelső fokára. A Berta Dániel, Bányai Zsombor, Peterdi András, Rédli András összetételű magyar együttes rendkívül erős riválisokat győzött le, így még értékesebb a győzelem, és a csapat átlagéletkorát tekintve előremutató is. A rutint RÉDLI ANDRÁS képviseli a maga 34 évével, ő a kanadai vk-sikernek is részese volt (közvetve ez volt a riói bronzérem előzménye), így az övénél autentikusabb összegzést nehéz tenni arról, mennyire nehéz egy ilyen sorozatban az élen végezni. A Budapesti Honvéd párbajtőrözője 2014 májusában tette le a katonai esküt, jelenleg a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiája Katonai Testnevelési és Közelharc Módszertani Részleg testnevelő tisztje, 2016 októbere óta a rendfokozata százados. Azt mondja, a szentendrei mindennapok egy-egy döntő tus alatt is kifizetődhetnek.

A magyar csapat sorrendben Svédországot, az Egyesült Államokat, az olimpiai és világbajnok, házigazda Franciaországot, Ukrajnát, majd Koreát győzte le Párizsban, így nyerte meg a világkupa-aranyat. 2016 februárjában Vancouverben Boczkó Gábor, Imre Géza és Somfai Péter volt ott Rédli András mellett a csapatban, most a 24 éves Berta Dániel, a 21 éves Bányai Zsombor és a 30 éves Peterdi András.

Rédli András azt mondja, kiegyensúlyozott teljesítményre számított a csapattól, de erre a kiugró eredményre talán nem.

„Ebben az összeállításban még nem álltunk ki, de igazából az elmúlt időszakban kétszer ugyanazzal a csapattal sem. Ez nyilván nem könnyíti meg a helyzetet, az edzők is a stabilitást teremtenék meg, de nézzük a dolog pozitív oldalát: nagyon sok fiatal küzd a csapatba kerülésért, az utánpótlásban nagyon jól állunk. Ezt is figyelembe véve egy jó teljesítményt vártam a csapattól, azt, hogy haladjunk előre lépésről lépésre, de azt, hogy ez majd mire lehet elég, férfi párbajtőrben megjósolni képtelenség. Más fegyvernem el sem tudja képzelni, milyen szituációk alakulnak ki nálunk. Párizsban például reggel nyolckor kezdődött a csapatverseny, mert 35 nemzet nevezett, mindenki tudta, hogy bármi megtörténhet. Csak egy példa: a hollandok a legjobbjuk nélkül, három ismeretlen fiatallal legyőzték az olimpiai ezüstérmes olaszokat a legjobb 32-ben, a 16 közé jutásért! Az, hogy mi három nagyon erős válogatottat tudtunk felülmúlni, ezen a nagyon kemény ágon, az azért feltételez egy nagyon egységes és jó teljesítményt.”

Hogy ez a kiugró eredmény mennyire lehet végérvényesen döntő hatással a válogatott Eb- és vb-keretének kialakítására, egyelőre nem tudni.

„Ez a párizsi világkupa volt az utolsó lehetőség a csapatba kerülésre, Dancsházy-Nagy Tamás vezetőedző és Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány akár ki is hirdethetné a csapatot, de ezt majd megteszik a megfelelő pillanatban. A válogatási elv alapján a magyar ranglista első két helyezettje automatikusan kerettag, a másik két hely szubjektív döntés eredménye, de a megérzésem az, hogy most nem nyúlnak ehhez a csapathoz. Egy nagyon erős, jó szellemű társaságról van szó, és a legfontosabb az, hogy hittünk abban, hogy sikerülhet a fordítás, több alkalommal is. Az, hogy Korea ellen is tudtunk fordítani, nagyon nagy fegyvertény. Legutóbb 2016. február 14-én nyert magyar csapat világkupát, fel kell lapozni a beszámolókat, hogy találjunk egy aranyat párbajtőrben, nagy dolog ez a mostani siker. Ezzel együtt sokaknak van esélye bekerülni a válogatottba, Somfai Péter, aki úgy érzem, egyéniben kaphat lehetőséget a kihagyása után, Szényi Péter, Siklósi Gergely, a junior világbajnokok, így Nagy Dávid, Koch Máté, Andrásfi Tibor vagy épp Esztergályos Patrik is esélyes, hogy válogatott legyen. Nagyon örültem, hogy Mátéék végig ott szurkoltak nekünk a lelátón, rengeteget tanulhatnak ezekből a versenyekből.”

Rédli András nem tagadja, élvezi ezt a mostani vezérszerepet, nevezetesen azt, hogy ő a csapat legrutinosabb tagja, befejezőembere:

„Meghatározó a szerepem, az biztos, de eltekintenék attól, hogy magasztaljam magamat. Szerencsére a szakma ezt megtette, jól estek a dicséretek, nem fukarkodtak a jelzőkkel. Egységesen, hittel küzdöttünk, ez kellett ahhoz is, hogy a nap során három döntő tust is be tudjak vinni. Az én nyakamba ugrottak a végén a fiúk, ez mindig jó érzés, szeretem, ha rajtam áll vagy bukik a dolog, és nyilván azt a leginkább, ha végül áll. Vancouveri magasságokban éreztem magam, már ami az adrenalint és a kiélezett helyzeteket illeti, de ezt is várom magamtól. Szeretnénk kijutni az olimpiára és ott éremért küzdeni.”

Nem is kérdés tehát, hogy motiváció terén az évek során semmi sem változott, sőt.

„Nagy baj lenne, ha változott volna. Olimpiáról beszélünk, ahol a hazámat képviselhetem, és nekem mindig is a hazám dicsősége volt a legfontosabb. Nem véletlenül katona az ember. A kettő tényleg kéz a kézben jár együtt, miután Koreát legyőztük, egy tisztelgést is megengedtem magamnak. Egyébként az erőnléti edzéseket Szentendrén, az Altiszti Akadémián végzem Gulyás Zsolt őrmesterrel, földharcot gyakorlunk tavaly október óta, és ennek tényleg érzem az előnyét. A versenyek alatt nagy hasznát veszem a dinamikus mozgások tekintetében, és azt se felejtsük el, hogy az embernek használnia kell a fejét egy-egy kiélezett helyzetben, muszáj a megfelelő döntéseket meghozni” – összegzett olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőnk, Rédli András.