Sorozatunkban a Nemzeti Összetartozás évében – és adott nap apropóján – mindig olyan magyarokra emlékezünk, kik életükben, vállalásukkal másokért is tettek. 1956. október 24-én, hazánkért, mindannyiunkért a rettenetes Szovjetunióval szemben felálltak a pesti srácok.
Hatvannégy éve ezen a napon arra kelt a főváros, hogy szovjet csapatok érkeztek Budapestre. Október 23-at követően a szovjet vezetés azonnali mozgósításba kezdett. Huszonnegyedikén hajnalban már 6000 katona, 290 harckocsi, 120 páncélozott jármű masírozott a magyar fővárosban, ahová október 25-re újabb 3 hadosztály és mintegy további 20 ezer szovjet katona érkezett. Tankok álltak az Országház körül, a hidak mellett és a legfontosabb útkereszteződéseknél. És egy reménytelen harcban, egyenes derékkal, nem viselve tovább az elviselhetetlent, ott állt Magyarország. Az éjszaka felfegyverzett forradalmárok a város több pontján barikádokat emeltek, és megkezdődtek az utcai harcok.
Függetlenségért, szabadságért, magyarságért, méltóságért, demokráciáért, igazságért, jövőért, az emberi életért.
Az egyik oldalon a már említett pesti srácok (és sokan a lányok is!) a másik oldalon a Szovjet Fegyveres Erők és velük egyetemben a KGB és az ÁVH. (Rajtuk kívül pedig, együttérző szemlélőként a Nyugat.)
„Te Pesti srác! / Te napköziben nevelkedett apró kamasz, / Te, akinek élete mindössze vagy tizenöt sivár tavasz. / Te, kibe már az A. B. C.-vel tömték az ideológiát, / A szovjet tankok vad tüzében / zengted a szabadság dalát. / A tankok acél záporában sem remegett gyenge kezed. / Bátran markoltad meg a géppisztolyt, és szórtad rájuk a tüzet. / Kicsiny szíved tán összerezzent, de lábad bátran szaladt. / Kezedből nyugodt, biztos ívben repült a benzines palack…”
Emlékezett versében Szentkúti Ferenc a Corvin köz fiataljaira, de emlékezett Dr. Pestessy József is, ki a történelmi időkben orvosként szolgált. „A Molotov-koktéltól sérült gyerekek gyakran tenyerükön égési sebekkel kerültek be a Kilián laktanya pincéjében működő segélyhelyre. A betegellátás után a pesti srácok nem várták meg a teljes gyógyulást, újra részt vettek az utcai harcokban azzal, hogy »Tudunk már ezzel hajítani…«”
Előre pesti srácok, előre budai fiúk, diákok, munkások, polgárok vívnak ma háborút…
Egy túlélő – 56-ban egyetemista – visszaemlékezésében említi, a műszaki egyetemen a professzorok közül többnek kokárdája volt és a megszokottnál kedvesebbek voltak. „Mellettünk álltak, úgy éreztük, hogy amit teszünk, az mindenképpen jó dolog.” Egy másik „56-os” a szabadságharc idején 15 éves középiskolás arról mesélt, hogy a történelmi napokban milyen feladatot kapott. Egy SZTK közelében vállalta, hogy a sebesültek körében hírül viszi, hol van orvos és kötszer a lőtt sérültek ellátásához. Volt forradalmár, aki 56-ban 25 éves technikusként 23-án este társaival bement a Magyar Honvédelmi Szövetség rádióadójába. Ott egy csehszlovák rádióssal teremtett összeköttetést, hogy hírül adják, Magyarországon felkelés van. Éjszaka többször beolvasták az egyetemisták követelését (angolul, magyarul, oroszul) adásukat később a Szabad Európa is átvette. Arról is olvashattunk, volt kit 17 évesen társaival együtt a Kililán laktanyában „találtak” 56 októberében az események. „Adjátok ide a fegyvert, vagy harcoljatok!” követelte a tömeg… Egy őrnagy végül kiállt és azt mondta: Megparancsolom, hogy a dolgozó nép kívánságára adják át fegyvereiket a dolgozó népnek! „No, én már akkor kinéztem magamnak azt a karabélyt, amire szükségem volt, és rögtön ráugrottam az illetőre. Nagy bambán kiakasztottam a nyakából a puskát, elvettem, és már loholtam is kifelé a kapun…”
Loholt 17 évesen társaival a pesti utcákra a szabadságharcba, a magyar jövendő reményében.
Malétert aggasztotta, hogy gyerekek kezében is látta a fegyvert. „Ők nem kaptak katonai kiképzést, ez veszélyes, fegyverezzük le őket.” javasolta. – „Azt mondtam, hogy a corvinisták több mint nyolcvan százaléka húsz éven aluli. Ezek a gyerekek harcolták ki a forradalom győzelmét, a nemzet hőseivé váltak, e gyerekeknek a kezéből nem vesszük ki a fegyvert” – emlékezett a Corvin köz főparancsnoka, Pongrátz Gergely.
Nekünk is feladatunk emlékezni. Fejet hajtani a pesti srácok előtt. Akár egy mozilátogatás alkalmával is megállhatunk és mesélhetünk a mai srácoknak róluk a Corvin közben vagy a Széna téren. Márai után mondjuk el nekik, akik örökségbe kapták milyen nagy dolog a Szabadság.
Vigh Mihály
