Szeptember 14-én rajtol az Országos Haditorna Verseny a vármegyei fordulókkal, ahol négyfős csapatok mérik össze tudásukat, a legjobbak pedig bejutnak az országos fináléba. A torna „kistestvére” a Bátrak Ligája versenysorozat, amelyen a 7-8. osztályos tanulók indulnak. A hatosztályos Keszthelyi Vajda János Gimnázium mindkét eseményen indított csapatokat – felkészítő tanáruk, mesélt a tapasztalatokról.
A Haditorna Verseny új sorozatának első vármegyei fordulóját Zalaszabaron rendezik meg, a Holnapocska Tábor területén, ahol a 9–12. évfolyamos középiskolás diákok legalább egy lányt soraikban tudó négyfős csapatokban mérik össze felkészültségüket. A versenyszámok a honvédelemhez kapcsolódó feladatokból állnak, mint például honvédelmi totó, kézigránátdobás, fegyveres váltófutás, távbecslés, elsősegélynyújtás.
Az általános iskola 7. és 8. osztályos diákjainak pedig a Honvédelmi Sportszövetség a Bátrak Ligája elnevezésű versenysorozatot rendezi meg, amely kiváló felkészülés mindazoknak a csapatoknak, akik az Országos Haditorna Versenyen is eredményesen szeretnének szerepelni.
Markovics György, a Keszthelyi Vajda János Gimnázium tanára is felkészített egy csapatot a haditornára, melyből többen már a Bátrak Ligája versenyen pallérozódtak. A szakemberrel, valamint diákjaival az áprilisi döntőt követően beszélgettünk alábbi videónkban, most pedig a következő idény előtt ismét mesélt nekünk a két sorozatról.
– Lehet azt mondani, hogy a Bátrak Ligája az egyik legjobb felkészülés az Országos Haditorna Versenyre?
–Mindenképp! Azok a gyerekek, akik rendszeresen járnak honvédelmi versenyekre magabiztosan, mondhatni hazai pályán érzik majd magukat. A Bátrak Ligájára a 7-8. osztály diákjaimmal mentem, akik közül az Országos Haditorna VersenyZala vármegyei fordulóján is többen részt vesznek. Ráadásul, amikor kiöregszik egy diákom, a Bátrak Ligáján tapasztalatot gyűjtő fiatal lép a helyére.
– Hogyan választja ki a versenyzőket?
–A kiválasztásnál a fizikai adottságok mellett azt is figyelem mindig, hogy legyen bennünk egy kis csibészség, mert a versenyzésben fontos, hogy magabiztos, vagány srácok küzdjenek együtt, egymásért. Szerencsések vagyunk, hiszen a mi sulink egy hatosztályos gimnázium, így a 10-11. korosztályban már nem kell toborozni, mert már az alapokat sikerült a srácoknak elsajátítani. Ebben a korosztályban ráadásul nehezebben is menne, hiszen a fiatal kamaszokat már inkább a buli és a szórakozás vonzza a szabadidejükben. Nagyon jó kezdeményezés a szervezők részéről, hogy a csapatokban lányoknak is szerepelniük kell. Ez azért is egy jó út, mert bizony a nők között is nagyon sok tehetséges, jó adottságokkal rendelkező, sportos fiatal van, akiktől nem is áll olyan messze a katonaélet.
– Hogyan lehet a srácokat motiválni?
–Egyrészről a gyerekek a versenyeken elért eredményeket tudják majd az életük során referenciaként vinni a továbbtanuláshoz. Aki katonai iskolába megy, oda pedig plusz pontokat is kap érte. Az is fontos motiváció, hogy a Honvédelmi Sportszövetségtől minden csapat ajándékutalványt is nyert, amit a Decathlonban tudtunk beváltani. Ebből a mi diáksport-egyesületünk tud gazdálkodni és a testnevelésórák felszerelését gazdagítani. De azt is meg kell említeni, hogy bizony a honvédelmi versenyek népszerűsége szájról szájra terjed, nem egyszer jelentkeztek már testvérek, barátok, hogy jönnének a csapatba.
– Az Országos Haditorna Versenynek a pontszerzés, a győzelem csak az egyik célja.
–Így van. A versenyzésen túl, a gyerekek megismerhetik a honvédelem izgalmas pillanatait és adott esetben a pályaválasztásnál a rendvédelem felé orientálódhatnak. De közben maga a sport is sokat nyer ezekkel a versenyekkel és magával a felkészüléssel, hiszen az én gyerekeim közül is többen mentek tovább a Bátrak Ligáján és az Országos Haditorna Versenyen megismert sportágak felé. Van, akiből lövész lett, másik diákom tájfutónak állt és olyan is van, akiből igazolt vívó lett.
– Milyen eredménnyel lenne elégedett?
–Nekünk már maga a részvétel is győzelem, de a srácok nagyon jól helytállnak minden versenyen. Ellenfeleink többsége rendvédelmi, kadét iskolákból, kollégiumokból érkeznek. De volt olyan versenyszám, ahol nagyon kiemelkedő eredményt értünk el. Az egyik harcászati feladat az volt a korábbi versenyen, hogy egy sebesültet kellett ellátni és kivinni a harctérről, miközben füstbombát dobtak feléjük és paintball fegyverekkel lőttek. Erre tíz perc állt rendelkezésre, mi pedig megcsináltuk 2:30 körül. A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium lett a legjobb, ők alig kétperces eredménnyel teljesítették ezt az állomást.
– Mi az, ami a fizikai felkészülés során sokat segíthet a csapatoknak?
–Ki kell építeni egy jó kapcsolatrendszert olyan szervezetekkel, akik sokat segíthetik a felkészülés technikai feltételeinek megteremtését. Mondok egy példát. Mi a zalai toborzó irodával és a keszthelyi rendőrséggel is nagyon baráti viszonyt ápolunk. Utóbbi intézmény nélkül nem tudtuk volna gyakorolni a gépkarabélyok szétszerelését és összerakását, ami az egyik feladat volt a versenyen. Ezt a rendőrség területén belül végezhettük.
– Végül mesélne néhány mondatban magáról is, hogyan került a honvédelmi játékok közelébe?
–Mindig is közel állt hozzám a honvédelem, ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor ő talált rám, hiszen tanári pályám elején, Szegeden egy honvéd kollégiumban voltam nevelőtanár, majd a gimnáziumban 12 éven át az iskola honvédelmi felelőseként is dolgoztam. Egyébként bölcsész tanár vagyok, és ebben a tanévben mentem nyugdíjba, de az esti tagozaton tanítok még. Az iskola sportmenedzsereként én foglalkoztam a vívókkal, mindennapos testnevelés keretében vívást oktattam a diákoknak, a lábtoll-labdásokat, sakkozókat, sportlövőket, sporttáncosokat vittem diákolimpiára. Tizennyolc évvel ezelőtt párbajtőr fegyvernemben nemzetközi versenybíró lettem a Magyar Vívó Szövetségnél, ma már csak országos versenybíró vagyok, mert sajnos kiöregedtem a nemzetközi mezőnyből. De mindig nagy izgalommal és lelkesedéssel várom a honvédelmi versenyeket, nagyon felemelő látni, ahogy a gyerekek egy csapatként küzdenek.
