„Az előadott versek példázzák, hogy a hazafias lelkület, a honvédelem és a művészet hogyan tudnak együtt élni egymással” – mondta Tóth Gábor a Hazafias költészet a magyar irodalomban országos szavalóversenyen. A HM Honvédelmi Oktatási, Kulturális és Tudományszervező Főosztályának főosztályvezetője a Stefánia Palotában köszöntötte az általános és középiskolás indulókat.
Harminc éve indult útjára a hazafias költészet remekeit leporoló verseny a Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnáziumban. A jubiláló sorozat sikerét jelzi, hogy három éve a Külső-Pesti Tankerületi Központ és a Honvédelmi Minisztérium is támogatja a megnövekedett létszámú eseményt. Idén közel négyszáz felső tagozatos és középiskolás diák, köztük számos kadét nevezett az ország különböző pontjairól.
„Ez nem csupán verseny, hanem ünnep, amikor a magyar irodalom legszebb gondolatai kelnek életre és megjelennek a honvédség alapvető értékei is” – fogalmazott Tóth Gábor. A katona és a költő sokszor ugyanazt a célt szolgálja más eszközzel, tette hozzá. „A versek gyakran megjelenítik a katonák áldozatvállalását és a harcok borzalmait. A hősöket és a mártírokat, akik életüket áldozták a haza védelméért.”
A hazaszeretet az egyik legnehezebben meghatározható fogalom, emlékeztetett. A főosztályvezető szerint ma akár egy kattintás nyomán kitárul a világ, ezért még élesebben jelentkezik az igény a haza tartalmi definiálására. „A magyar költészet évszázadok óta törekszik erre a feladatra, ezért a versenyen elhangzó költeményeken keresztül megelevenedik múltunk.”
Talán nincs még egy nemzet, aminek annyi hazafias költeménye lenne, mint nekünk, hangsúlyozta. Ugyanakkor minden korszak más hangon, a saját kihívásaira reagálva szólt – Zrínyitől és Balassitól, a reformkor nagyjain át egészen Adyig és Radnótiig. A haza szeretetét, a magyarság sorsát, valamint a felelősségvállalás és a szabadság eszményét formálták szavakká, fogalmazott a főosztályvezető.
„Minden nemzedéknek meg kell találnia a saját hangját és újra kell fogalmaznia, hogy mit jelent számára a haza a változó világban” – utalt arra, hogy a szavalók mindig új műalkotást hoznak létre. „Ma az előadóművészetet díjazzuk, hiszen az előadó arca és személyisége megjelenik a választott versben. Ő tölti meg élettel és teszi befogadhatóvá a művet a közönség számára.”
„Sokat változott a világ, az oktatás és mi is, amióta 1996-ban először megrendezték ezt a versenyt” – mondta Rábel Krisztina. A tankerületi igazgatónő szerint a kilencvenes években elismertebb humántudományokra és a manapság preferált reáltudományokra egyaránt szükség van. „Hogy milyen értékek formálják majd a jövőt, az főként az iskolán múlik” – mutatott rá, majd köszönetet mondott a gyerekek nevelésére szabadidejükből is áldozó tanároknak.
„Idén a Mohács emlékév szellemében gondoljuk újra, hogy mit jelent nekünk magyarnak lenni. 1526 a veszteség és az újrakezdés jelképe egyben. A magyar nemzet talpraállásai nyomán lett naggyá” – fogalmazott Kárpáti Mátyás Andrea, Szerb Antal nyomán. A szervező gimnázium igazgatónője Márai Sándor gondolatát megerősítve hangsúlyozta, hogy a haza nem a föld, hanem azoknak a közössége, akik anyanyelvükön álmodnak.
A verseny fővédnöke dr. Kutnyánszky Zsolt haderőfejlesztésért és védelempolitikáért felelős államtitkár. A zsűri tagja volt többek között Sasvári Sándor énekes-színész, Nemcsák Károly színész, a József Attila Színház igazgatója, Tóth Szilvia, Gerő Ádám, Kovalik Ágnes, Molnár Zsuzsa, Rubold Ödön, Zöld Csaba és Fehér Anna színészek, Tóth Kristóf és Takács Bence színész-rendezők, Császár Bíró Lilla előadóművész, valamint Ábrahám Erika és Serfőző Simon költők.
Forrás: honvedelem.hu
