Katonák, kadétok, hagyományőrzők és civilek együtt haladtak hosszú kilométereken át közös céllal: főhajtással tisztelegni a Don-kanyarban harcoló magyar katonák, hőseink emléke előtt. Az MH Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred zászlóaljai és a MATASZ által szervezett emlékmeneteken több száz fő vett részt Csongrád-Csanád, Békés és Bács-Kiskun vármegyékben egyaránt.
A Csongrád-Csanád vármegyei főispánnal, a települések polgármestereivel és képviselőivel a II. világháborús emlékműveknél tartott közös megemlékezések, a koszorúk elhelyezése és a megtett kilométerek mindegyike az emlékezés súlyát hordozta. Lépésről lépésre vállalt főhajtás volt azok előtt, akik nem térhettek haza. Azon áldozatért, amelyet fiatal férfiak, családapák, testvérek hoztak meg a hazáért, gyakran reménytelen körülmények között, embert próbáló hidegben, felszerelés és utánpótlás nélkül, mégis rendíthetetlen hűséggel.
„A Donnál harcolók nem hősök akartak lenni. Élni akartak. Hazamenni, ölelni, szeretni. Nem a dicsőség vezette őket! Helyette a túlélés, a kötelesség. Az a csendes remény, hogy egyszer még hazatérhetnek. Leveleket írtak szeretteiknek fagyos fedezékben, remegő kézzel, miközben a sorok közé a hideg, az éhség és a félelem is belefagyott. Családtól elszakítva, idegen földön, állandó harcérintkezésben, olyan körülmények között, ahol sokszor a visszavonulás is harc volt. Amikor már nem maradt tartalék sem emberben, sem eszközben, az akarat lett az utolsó védvonal” – hangzottak Vadász Péter alezredesnek, az MH Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred megbízott parancsnokának emlékező szavai.
A 83 évvel ezelőtti szomorú eseményekre történő közös emlékezés az összefogás ünnepe is. Klárafalva község vezetésének és történelmi tudatból való felelősségvállalásának, valamint dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök anyagi, erkölcsi, illetve lelki támogatásának segítségével a településen 55 év után keresztet avattak.
Fábián László alezredes, törzsfőnök hangsúlyozta: „A közös akarat és összefogás kézzelfogható eredménye az a kereszt, amely nem csupán egy emlékjel. A jelképe a hitnek, a szenvedésnek, az áldozatvállalásnak és a reménynek. A kereszt tanúja lesz az idő múlásának, és emlékeztetni fog minden arra járót: voltak, akik nem hagyták, hogy elődeink emléke feledésbe merüljön.”
Az emlékmenet csendes üzenete volt a múltnak és a jövőnek egyaránt. Üzenet arról, hogy a hősi helytállás nem merül feledésbe. Hogy a bajtársiasság, az eskühöz való hűség és az önfeláldozás ma is iránytű számunkra.
Hőseink emléke örök!
Forrás: honvedelem.hu
